#katolikus egyház

Tóta W.: A bárányoknak kuss van
 

Tóta W.: A bárányoknak kuss van

Kereszteket aggatnak a kommunista szobrokra, mint a Citadellánál, de a kereszténykonzervatív sajtóbirodalom képtelen megcsinálni, amit a dollárbaloldal lapjai, nem képes igazi híreket közölni, például arról, hogy katolikus hívek az utcára vonulnak a papjukért, mint a minap Győrben. Szerzőnk szerint ennyi a keresztény politika. Vélemény.


Miért pont a zsidók? – a HVG ma is aktuális 1993-as cikke az antijudaista teológiáról
 

Miért pont a zsidók? – a HVG ma is aktuális 1993-as cikke az antijudaista teológiáról

A vád, hogy Jézust voltaképp a saját vallásukhoz, a judaizmushoz ragaszkodó zsidók juttatták a keresztfára; a zsidók ezért Isten gyilkosai volnának, kétezer éve ott áll minden zsidóellenes megnyilvánulás hátterében. Ezt melegítette fel a napokban egy érdi evangélikus lelkész és egyben ez az álláspont a zsidósággal ideológiai – tehát nem faji – ellentétben álló úgynevezett antijudaista teológia alapja. A polémia többször előkerült a rendszerváltás utáni Magyarországon, foglalkoztunk vele már 30 éve is. Akkori – Gerlóczy Ferenc által írt – cikkünk (HVG, 1993. április 10.) annyira aktuális, hogy változtatás nélkül közöljük.

HVG HVG





Visszakozik a Fidesz a gyónási módosítóból, de ezzel valójában semmi nem változik
 

Visszakozik a Fidesz a gyónási módosítóból, de ezzel valójában semmi nem változik

Az egyházi személyek felelősség alól felmentésének tűnhet Dunai Mónika fideszes képviselő módosító javaslata, mely szerint egy papnak nem kötelessége jelenteni, ha gyónás közben jut olyan információhoz, hogy egy gyermek veszélyben volt, van. A Fidesz most azt mondja, ezt a részt nem fogja megszavazni. Ezzel azonban nem fog változni semmi, mert a jelenlegi törvény szerint is kívül esik a jelzőrendszeren a gyóntató pap. Közben egyébként a Dunai-javaslat többi része valóban szigorítás. Galicza Dorina írása.









De hát mi közünk nekünk a „rossz életű lányokhoz”?
 

De hát mi közünk nekünk a „rossz életű lányokhoz”?

Egy elnyomó rendszert a félrenézés tart életben. Csakhogy ez a félrenézés nemcsak a rendszer áldozatainak az életét nyomorítja meg, hanem kikezdi a félrenézők lelkét, önazonosságát is. Claire Keegan ennek a törvényszerűségnek a szövetébe fűzi bele Írország múltjának az egyik legmegdöbbentőbb és legszégyenletesebb fejezetét, a Magdolna (Magdalen) mosodák évtizedeken át tartó visszaéléseit, és az egyik ilyen hírhedt intézmény mellett élő közösség, azon belül is az egyik család, illetve a jó és tisztességes élet titkát kutató apa ettől elválaszthatatlan történetét.